2.fejezet-Nem érdekelnek mások

(Chewy szemszöge)
Egész éjszaka nem aludtam csak rám és Damon-ra tudtam gondolni.Újra a karjaiban akartam érezni magam.Hamar elkészültem és elővettem a telefonom és tárcsáztam Damon számát.2 csörgés után fel is vette.
-Jó reggelt.Hogy aludtál?-szólt bele mézes-mázasan a telefonba.
-Hát igazság szerint nem aludtam sokat.Azért hívtalak,hogy még otthon vagy-e?
-Igen most indultam volna.
-Akkor ne mozdulj és elmegyek érted.
-Oké.Köszi.
-Ugyan.

***

Kiszálltam a kocsiból és elindultam az ajtó felé és éppen Damon lépett ki rajta.Odajött hozzám és egy szenvedélyes csókban forrtunk össze.Nem akartuk egymást elengedni csak az örökkévalóságig ölelni egymást.
-Ha nem indulunk elkésünk.-mondta szigorúan.
-Nem akarlak elengedni.-nyafogtam.
-Pedig muszáj lesz!

***
Szünetekben megkerestem Elenát és mint kiderült az övé lett a fiatalabbik Salvatore testvér.Éppen az órámra igyekeztem mikor Stefan megállított és komor arccal rám nézet.
-Michelle beszélnünk kell-mondta és férre húzott a falhoz.
-Csak Chewy.Miről kell beszélnünk?
-A bátyámról.
-Damon-ról?
-Igen.Ha rám hallgatsz akkor még ma szakítasz vele.A te érdekedben.
-Mért?
-Jobb ha nem tudod.-válaszolta és ott hagyott a folyosón.Ez furcsa volt.
***
Délután rögtön a Salvatore vendégházhoz igyekeztem.Kiszálltam a kocsiból és bekopogtam.Stefan nyitott ajtót.
-Szia
-Szia.Damon itt van?
-Persze fönt van az emeleten szólok neki.
-Köszi
-Damon gyere le!Chewy az!-és ebben a pillanatban Damon állt előttem és Stefan már elment.Damon behúzott az ajtón és egy szenvedélyes csókot lehelt az ajkaimra.
-Beszélhetnénk négyszemközt?-kérdeztem komoly arccal.Bementünk a hatalmas nappaliba és leültünk egymás mellé a kanapéra.Mélyen a szemébe néztem és elkezdtem mondani.
-Tudom mi vagy.1864-ben haltál vámpírrá.Mégpedig akkor amikor a Katharine-t próbáltad kiszabadítani az öcséddel.-ránéztem Damonra és az arcán döbbentséget láttam.
-honnan tudod ezeket?-kérdezte komolyan nézve rám.
-hát jó megpróbálhatok bezsúfolni még egy ráncot az így is túlzsúfolt homlokodra.Kiskoromban sokat utaztunk mert anyám kutató munkát végzett a vámpírok után.Végül a Duke egyetemen kötöttünk ki és ott találkoztunk Isobel-el Elena vér szerinti anyjával nos hát ugye vámpír hála neked.Anyámmal nagyon sokban segítették egymás munkáját.Aztán amikor Isobel eltűnt anyám abba hagyta a kutatásokat.Furdalta a kíváncsiság Mystic Falls-al kapcsolatban és bevallom engem is.
-Mért nem szóltál nekem erről?
-Mégis hogyan kezdtem volna?Ó heló tudom,hogy ki vagy egy 145 éves vámpír de nyugi nem árulom el senkinek?Damon szeretlek és csak ez a fontos nekem.De nem tudom,hogy neked is.-Damon csöndben ült a kanapén a földet fürkészve.Felálltam a kanapéról és elkezdtem sétálni fel és alá.Damon nagyon hirtelen ugrott fel és szorított oda a falhoz nem igazán a verekedős fajtában inkább a szexi és szenvedélyes módon.Mélyen a szemembe nézett és olyan közel hajolt hozzám hogy az arcomon éreztem a leheletét.
-Nem tudom elhinni,hogy hazudtál nekem.Tudod az egész életemet és hazudtál nekem.Tudod mielőtt megismertelek folyton az öcsém szekálásával töltöttem az időt de most?Inkább elmegyek vadászni vagy csillapítom a szomjam mert a nap 24 órájában veled akarok lenni.Érted?Mindennél jobban szeretlek és nem érdekel semmi.De te hazudtál nekem.Én bíztam benned.-éreztem ahogy egy könnycsepp gördül végig az arcomon.Damon megfogta az arcomat és finoman letörölte.Ez volt ez a pont ahol otthon éreztem magam.Damon karjaiban.Mikor végre nem zokogtam suttogva csak annyit mondtam.
-Szeretlek.És nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon sajnálom!
-Én is szeretlek.Egy valamit ígérj meg!Nincs több hazugság.
-Rendben nincs-bólintottam és elindultunk fel az emeletre Damon hálószobájába ahol átadtuk magunkat a vágyainknak.