Elhoztam nektek a kedvenc versemet William Ernest Henley-tól az Invictus-t.Ha érdekel olvassátok el:
Angolul:
Out of the night that covers me,
Black as the Pit from pole to pole,
I thank whatever gods may be
For my unconquerable soul.
In the fell clutch of circumstance
I have not winced nor cried aloud.
Under the bludgeonings of chance
My head is bloody, but unbowed.
Beyond this place of wrath and tears
Looms but the Horror of the shade,
And yet the menace of the years
Finds, and shall find, me unafraid.
It matters not how strait the gate,
How charged with punishments the scroll.
I am the master of my fate:
I am the captain of my soul.
Magyarul:
"Kint az éjszaka leplébe burkolva, mely fekete, mint a sír, bármilyen Istenek is vigyázzák legyőzhetetlen lelkemet, megköszönöm nekik. Az események kegyetlen hullámverésébe keveredve az arcizmom sem rezdült, nem sírtam fel hangosan. A véletlen husángjaitól véres a fejem, de meg nem hunyászkodom. A harag és a könny díszletei mögött átdereng az árnyak ködös foltja. A harag és könny birodalmában derengő árnyak iszonyata az ópium. Az évek fenyegető vonulása, a vágyak és a kényszerek szorítása sem gyengített el. Nem számít mennyire keskeny a kapu, hogy milyen súlyos büntetésekkel van teleróva végzetem pergamenje, én vagyok a Sorsom Ura, Lelkem Kapitánya."
2010. szeptember 30., csütörtök
2010. szeptember 27., hétfő
2.fejezet-Nem érdekelnek mások
(Chewy szemszöge)
Egész éjszaka nem aludtam csak rám és Damon-ra tudtam gondolni.Újra a karjaiban akartam érezni magam.Hamar elkészültem és elővettem a telefonom és tárcsáztam Damon számát.2 csörgés után fel is vette.
-Jó reggelt.Hogy aludtál?-szólt bele mézes-mázasan a telefonba.
-Hát igazság szerint nem aludtam sokat.Azért hívtalak,hogy még otthon vagy-e?
-Igen most indultam volna.
-Akkor ne mozdulj és elmegyek érted.
-Oké.Köszi.
-Ugyan.
***
Kiszálltam a kocsiból és elindultam az ajtó felé és éppen Damon lépett ki rajta.Odajött hozzám és egy szenvedélyes csókban forrtunk össze.Nem akartuk egymást elengedni csak az örökkévalóságig ölelni egymást.
-Ha nem indulunk elkésünk.-mondta szigorúan.
-Nem akarlak elengedni.-nyafogtam.
-Pedig muszáj lesz!
***
Szünetekben megkerestem Elenát és mint kiderült az övé lett a fiatalabbik Salvatore testvér.Éppen az órámra igyekeztem mikor Stefan megállított és komor arccal rám nézet.
-Michelle beszélnünk kell-mondta és férre húzott a falhoz.
-Csak Chewy.Miről kell beszélnünk?
-A bátyámról.
-Damon-ról?
-Igen.Ha rám hallgatsz akkor még ma szakítasz vele.A te érdekedben.
-Mért?
-Jobb ha nem tudod.-válaszolta és ott hagyott a folyosón.Ez furcsa volt.
***
Délután rögtön a Salvatore vendégházhoz igyekeztem.Kiszálltam a kocsiból és bekopogtam.Stefan nyitott ajtót.
-Szia
-Szia.Damon itt van?
-Persze fönt van az emeleten szólok neki.
-Köszi
-Damon gyere le!Chewy az!-és ebben a pillanatban Damon állt előttem és Stefan már elment.Damon behúzott az ajtón és egy szenvedélyes csókot lehelt az ajkaimra.
-Beszélhetnénk négyszemközt?-kérdeztem komoly arccal.Bementünk a hatalmas nappaliba és leültünk egymás mellé a kanapéra.Mélyen a szemébe néztem és elkezdtem mondani.
-Tudom mi vagy.1864-ben haltál vámpírrá.Mégpedig akkor amikor a Katharine-t próbáltad kiszabadítani az öcséddel.-ránéztem Damonra és az arcán döbbentséget láttam.
-honnan tudod ezeket?-kérdezte komolyan nézve rám.
-hát jó megpróbálhatok bezsúfolni még egy ráncot az így is túlzsúfolt homlokodra.Kiskoromban sokat utaztunk mert anyám kutató munkát végzett a vámpírok után.Végül a Duke egyetemen kötöttünk ki és ott találkoztunk Isobel-el Elena vér szerinti anyjával nos hát ugye vámpír hála neked.Anyámmal nagyon sokban segítették egymás munkáját.Aztán amikor Isobel eltűnt anyám abba hagyta a kutatásokat.Furdalta a kíváncsiság Mystic Falls-al kapcsolatban és bevallom engem is.
-Mért nem szóltál nekem erről?
-Mégis hogyan kezdtem volna?Ó heló tudom,hogy ki vagy egy 145 éves vámpír de nyugi nem árulom el senkinek?Damon szeretlek és csak ez a fontos nekem.De nem tudom,hogy neked is.-Damon csöndben ült a kanapén a földet fürkészve.Felálltam a kanapéról és elkezdtem sétálni fel és alá.Damon nagyon hirtelen ugrott fel és szorított oda a falhoz nem igazán a verekedős fajtában inkább a szexi és szenvedélyes módon.Mélyen a szemembe nézett és olyan közel hajolt hozzám hogy az arcomon éreztem a leheletét.
-Nem tudom elhinni,hogy hazudtál nekem.Tudod az egész életemet és hazudtál nekem.Tudod mielőtt megismertelek folyton az öcsém szekálásával töltöttem az időt de most?Inkább elmegyek vadászni vagy csillapítom a szomjam mert a nap 24 órájában veled akarok lenni.Érted?Mindennél jobban szeretlek és nem érdekel semmi.De te hazudtál nekem.Én bíztam benned.-éreztem ahogy egy könnycsepp gördül végig az arcomon.Damon megfogta az arcomat és finoman letörölte.Ez volt ez a pont ahol otthon éreztem magam.Damon karjaiban.Mikor végre nem zokogtam suttogva csak annyit mondtam.
-Szeretlek.És nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon sajnálom!
-Én is szeretlek.Egy valamit ígérj meg!Nincs több hazugság.
-Rendben nincs-bólintottam és elindultunk fel az emeletre Damon hálószobájába ahol átadtuk magunkat a vágyainknak.
Egész éjszaka nem aludtam csak rám és Damon-ra tudtam gondolni.Újra a karjaiban akartam érezni magam.Hamar elkészültem és elővettem a telefonom és tárcsáztam Damon számát.2 csörgés után fel is vette.
-Jó reggelt.Hogy aludtál?-szólt bele mézes-mázasan a telefonba.
-Hát igazság szerint nem aludtam sokat.Azért hívtalak,hogy még otthon vagy-e?
-Igen most indultam volna.
-Akkor ne mozdulj és elmegyek érted.
-Oké.Köszi.
-Ugyan.
***
Kiszálltam a kocsiból és elindultam az ajtó felé és éppen Damon lépett ki rajta.Odajött hozzám és egy szenvedélyes csókban forrtunk össze.Nem akartuk egymást elengedni csak az örökkévalóságig ölelni egymást.
-Ha nem indulunk elkésünk.-mondta szigorúan.
-Nem akarlak elengedni.-nyafogtam.
-Pedig muszáj lesz!
***
Szünetekben megkerestem Elenát és mint kiderült az övé lett a fiatalabbik Salvatore testvér.Éppen az órámra igyekeztem mikor Stefan megállított és komor arccal rám nézet.
-Michelle beszélnünk kell-mondta és férre húzott a falhoz.
-Csak Chewy.Miről kell beszélnünk?
-A bátyámról.
-Damon-ról?
-Igen.Ha rám hallgatsz akkor még ma szakítasz vele.A te érdekedben.
-Mért?
-Jobb ha nem tudod.-válaszolta és ott hagyott a folyosón.Ez furcsa volt.
***
Délután rögtön a Salvatore vendégházhoz igyekeztem.Kiszálltam a kocsiból és bekopogtam.Stefan nyitott ajtót.
-Szia
-Szia.Damon itt van?
-Persze fönt van az emeleten szólok neki.
-Köszi
-Damon gyere le!Chewy az!-és ebben a pillanatban Damon állt előttem és Stefan már elment.Damon behúzott az ajtón és egy szenvedélyes csókot lehelt az ajkaimra.
-Beszélhetnénk négyszemközt?-kérdeztem komoly arccal.Bementünk a hatalmas nappaliba és leültünk egymás mellé a kanapéra.Mélyen a szemébe néztem és elkezdtem mondani.
-Tudom mi vagy.1864-ben haltál vámpírrá.Mégpedig akkor amikor a Katharine-t próbáltad kiszabadítani az öcséddel.-ránéztem Damonra és az arcán döbbentséget láttam.
-honnan tudod ezeket?-kérdezte komolyan nézve rám.
-hát jó megpróbálhatok bezsúfolni még egy ráncot az így is túlzsúfolt homlokodra.Kiskoromban sokat utaztunk mert anyám kutató munkát végzett a vámpírok után.Végül a Duke egyetemen kötöttünk ki és ott találkoztunk Isobel-el Elena vér szerinti anyjával nos hát ugye vámpír hála neked.Anyámmal nagyon sokban segítették egymás munkáját.Aztán amikor Isobel eltűnt anyám abba hagyta a kutatásokat.Furdalta a kíváncsiság Mystic Falls-al kapcsolatban és bevallom engem is.
-Mért nem szóltál nekem erről?
-Mégis hogyan kezdtem volna?Ó heló tudom,hogy ki vagy egy 145 éves vámpír de nyugi nem árulom el senkinek?Damon szeretlek és csak ez a fontos nekem.De nem tudom,hogy neked is.-Damon csöndben ült a kanapén a földet fürkészve.Felálltam a kanapéról és elkezdtem sétálni fel és alá.Damon nagyon hirtelen ugrott fel és szorított oda a falhoz nem igazán a verekedős fajtában inkább a szexi és szenvedélyes módon.Mélyen a szemembe nézett és olyan közel hajolt hozzám hogy az arcomon éreztem a leheletét.
-Nem tudom elhinni,hogy hazudtál nekem.Tudod az egész életemet és hazudtál nekem.Tudod mielőtt megismertelek folyton az öcsém szekálásával töltöttem az időt de most?Inkább elmegyek vadászni vagy csillapítom a szomjam mert a nap 24 órájában veled akarok lenni.Érted?Mindennél jobban szeretlek és nem érdekel semmi.De te hazudtál nekem.Én bíztam benned.-éreztem ahogy egy könnycsepp gördül végig az arcomon.Damon megfogta az arcomat és finoman letörölte.Ez volt ez a pont ahol otthon éreztem magam.Damon karjaiban.Mikor végre nem zokogtam suttogva csak annyit mondtam.
-Szeretlek.És nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon sajnálom!
-Én is szeretlek.Egy valamit ígérj meg!Nincs több hazugság.
-Rendben nincs-bólintottam és elindultunk fel az emeletre Damon hálószobájába ahol átadtuk magunkat a vágyainknak.
1.fejezet-A találkozás
(Chewy szemszöge)
Reggel amikor felkeltem utáltam azt a gondolatot,hogy suliba menjek.Aztán egyre csak azt mondogattam magamnak,hogy rajta Chewy mi baj lenne?Az iskola legnépszerűbb lánya vagy és a barátnőd Elena pedig a legjobb barátnő nála jobbat el sem tudtam volna képzelni.Így hát kikeltem az ágyamból ami nagyon hívogató volt.Bementem a fürdőbe fogat mostam,megcsináltam a hajam a sminkem majd kimentem és felöltöztem.Lementem a nappaliba és ahogy számítottam rá senki nem volt otthon.A szüleim kora reggeltől késő estig dolgoztak így a elég sokat egyedül voltam otthon.Beszálltam az autómba és elhajtottam a suliba.
***
Majdnem elkéstem a suliból így már rohantam is az első órámra.Az iskolában ma mindenki az új diákokról beszélt.Két testvérről volt szó az idősebbik az én osztályomba jött a másik pedig Elenáékhoz mivel ő fiatalabb volt és Elena meg én külön évfolyamba jártunk.Leültem hát a helyemre és körül néztem de még az új diák nem jött be az osztályba csak csupa ismerős arcok voltak.Mr.Reed a matektanár jött be az ajtón és mögötte az új diák.Ahogy belépett az ajtón szerintem az összes lánynak elállt a lélegzete még nekem is.Fekete haja nem volt hosszú de nem is volt rövid nagyon jól állt neki és a kék szemei még jobban rakták össze a fiút egy csodás herceggé.Mivel mellettem volt csak hely szerencsére mellém ült.Szívdöglesztő mosolyt küldött felém amitől leolvadt a bugyim.Minden lány egész órán az új srácot bámulta.Egész órán nem szóltunk egymáshoz csak írtuk amit a tanárt mondott,írt.Végre kicsöngettek és mindketten felálltunk a székből és elkezdtünk kifelé sétálni.
-Bocs,hogy nem mutatkoztam be de nem akartam rögtön az első nap rossz pontot szerezni.Damon Salvatore vagyok.-mondta még szívdöglesztőbb hangon.
-Oh semmi baj tökre megértem.Michelle Hale vagyok de mindenki csak Chewy-nek hív.-mutatkoztam be én is.
-Örülök,hogy találkoztunk.
-Igen én is.Tudod mi lesz a következő óra?
-Éppenséggel nem.
-Gyere utánam mivel egy osztályban vagyunk így nem lesz nehéz eligazodni.A következő óra történelem lesz.
-Köszönöm.
Csendben sétáltunk tovább a folyosón a teremig.Megálltunk a terem előtt és én neki dőltem a falnak.
-Hallottam,hogy van egy öcséd.-kezdtem bele a beszélgetésbe.
-Igen a szüleink meg haltak most a nagybácsinkkal élünk.És neked van testvéred?
-Nem nincs.A szüleim általában kora reggeltől késő estig dolgoznak így egyedül vagyok.Hozzá lehet szokni.Részvétem a szüleitek miatt.Mikor haltak meg?
-Még kis korunkban.Már nagyon régen.
***
A nap gyorsan elment Damon mellet.Nagyon sokat mesélt magáról és a testvéréről és,hogy folyton utazgatnak.Damon kikísért a parkolóba az autómhoz.
-Te nem kocsival vagy?-kérdeztem.
-Nem általában gyalog járok.
-Hát ha szeretnéd haza tudlak vinni-ajánlottam fel neki.
-Ha nem gond.
-Nem dehogy hol laksz?
-A régi Salvatore vendégház.
-Rendben.-mondtam és beszálltunk a kocsiba.Elindítottam a motort és az utat végig beszélgettük újra.
-A szüleid mért dolgoznak ennyit?-nézett rám a gyönyörű kék szemeivel.
-Hát tudod nem nagyon jó a viszonyunk.Inkább hulla fáradtan érnek haza 11 kor és hajnali 5-kor újra munkába mennek mit sem velem legyenek.
-Sajnálom.-mondta és komolyan rám nézett.
-Ne tedd.Nekem ez így jó.Sosem vették észre ha a pasim ott aludt nálam.-erre a mondatra mindketten elröhögtük magunkat és csöndben telt az út tovább.Éppen odaértünk a házhoz és leparkoltam.
-Holnap látjuk egymást-szállt ki a kocsiból.-Nem szeretnél bejönni?
-Ha nem zavarnák.
-Ugyan gyere.-kiszálltam a kocsiból és bementünk a régi vendégházba.Damon nagyon édes volt körbevezetett mindent megmutatott a házban.
-Szerintem nekem ideje mennem.-mondtam a karórámra tekintve.
-Rendben kikísérlek.-átkarolta a derekamat és elindultunk ki az ajtón.Megálltunk a kocsimnál és nekidőltem és ő velem szembe állt,hogy az arcunk között egy hüvelykujjnyi távolság sem volt.
-Látjuk akkor egymás holnap?-kérdezte
-Még szép.-lassan elkezdett közeledni az ajkaim felé és egy hosszú forró csókot lehelt az ajkaimra.
Reggel amikor felkeltem utáltam azt a gondolatot,hogy suliba menjek.Aztán egyre csak azt mondogattam magamnak,hogy rajta Chewy mi baj lenne?Az iskola legnépszerűbb lánya vagy és a barátnőd Elena pedig a legjobb barátnő nála jobbat el sem tudtam volna képzelni.Így hát kikeltem az ágyamból ami nagyon hívogató volt.Bementem a fürdőbe fogat mostam,megcsináltam a hajam a sminkem majd kimentem és felöltöztem.Lementem a nappaliba és ahogy számítottam rá senki nem volt otthon.A szüleim kora reggeltől késő estig dolgoztak így a elég sokat egyedül voltam otthon.Beszálltam az autómba és elhajtottam a suliba.
***
Majdnem elkéstem a suliból így már rohantam is az első órámra.Az iskolában ma mindenki az új diákokról beszélt.Két testvérről volt szó az idősebbik az én osztályomba jött a másik pedig Elenáékhoz mivel ő fiatalabb volt és Elena meg én külön évfolyamba jártunk.Leültem hát a helyemre és körül néztem de még az új diák nem jött be az osztályba csak csupa ismerős arcok voltak.Mr.Reed a matektanár jött be az ajtón és mögötte az új diák.Ahogy belépett az ajtón szerintem az összes lánynak elállt a lélegzete még nekem is.Fekete haja nem volt hosszú de nem is volt rövid nagyon jól állt neki és a kék szemei még jobban rakták össze a fiút egy csodás herceggé.Mivel mellettem volt csak hely szerencsére mellém ült.Szívdöglesztő mosolyt küldött felém amitől leolvadt a bugyim.Minden lány egész órán az új srácot bámulta.Egész órán nem szóltunk egymáshoz csak írtuk amit a tanárt mondott,írt.Végre kicsöngettek és mindketten felálltunk a székből és elkezdtünk kifelé sétálni.
-Bocs,hogy nem mutatkoztam be de nem akartam rögtön az első nap rossz pontot szerezni.Damon Salvatore vagyok.-mondta még szívdöglesztőbb hangon.
-Oh semmi baj tökre megértem.Michelle Hale vagyok de mindenki csak Chewy-nek hív.-mutatkoztam be én is.
-Örülök,hogy találkoztunk.
-Igen én is.Tudod mi lesz a következő óra?
-Éppenséggel nem.
-Gyere utánam mivel egy osztályban vagyunk így nem lesz nehéz eligazodni.A következő óra történelem lesz.
-Köszönöm.
Csendben sétáltunk tovább a folyosón a teremig.Megálltunk a terem előtt és én neki dőltem a falnak.
-Hallottam,hogy van egy öcséd.-kezdtem bele a beszélgetésbe.
-Igen a szüleink meg haltak most a nagybácsinkkal élünk.És neked van testvéred?
-Nem nincs.A szüleim általában kora reggeltől késő estig dolgoznak így egyedül vagyok.Hozzá lehet szokni.Részvétem a szüleitek miatt.Mikor haltak meg?
-Még kis korunkban.Már nagyon régen.
***
A nap gyorsan elment Damon mellet.Nagyon sokat mesélt magáról és a testvéréről és,hogy folyton utazgatnak.Damon kikísért a parkolóba az autómhoz.
-Te nem kocsival vagy?-kérdeztem.
-Nem általában gyalog járok.
-Hát ha szeretnéd haza tudlak vinni-ajánlottam fel neki.
-Ha nem gond.
-Nem dehogy hol laksz?
-A régi Salvatore vendégház.
-Rendben.-mondtam és beszálltunk a kocsiba.Elindítottam a motort és az utat végig beszélgettük újra.
-A szüleid mért dolgoznak ennyit?-nézett rám a gyönyörű kék szemeivel.
-Hát tudod nem nagyon jó a viszonyunk.Inkább hulla fáradtan érnek haza 11 kor és hajnali 5-kor újra munkába mennek mit sem velem legyenek.
-Sajnálom.-mondta és komolyan rám nézett.
-Ne tedd.Nekem ez így jó.Sosem vették észre ha a pasim ott aludt nálam.-erre a mondatra mindketten elröhögtük magunkat és csöndben telt az út tovább.Éppen odaértünk a házhoz és leparkoltam.
-Holnap látjuk egymást-szállt ki a kocsiból.-Nem szeretnél bejönni?
-Ha nem zavarnák.
-Ugyan gyere.-kiszálltam a kocsiból és bementünk a régi vendégházba.Damon nagyon édes volt körbevezetett mindent megmutatott a házban.
-Szerintem nekem ideje mennem.-mondtam a karórámra tekintve.
-Rendben kikísérlek.-átkarolta a derekamat és elindultunk ki az ajtón.Megálltunk a kocsimnál és nekidőltem és ő velem szembe állt,hogy az arcunk között egy hüvelykujjnyi távolság sem volt.
-Látjuk akkor egymás holnap?-kérdezte
-Még szép.-lassan elkezdett közeledni az ajkaim felé és egy hosszú forró csókot lehelt az ajkaimra.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)