1.fejezet-A találkozás

(Chewy szemszöge)
Reggel amikor felkeltem utáltam azt a gondolatot,hogy suliba menjek.Aztán egyre csak azt mondogattam magamnak,hogy rajta Chewy mi baj lenne?Az iskola legnépszerűbb lánya vagy és a barátnőd Elena pedig a legjobb barátnő nála jobbat el sem tudtam volna képzelni.Így hát kikeltem az ágyamból ami nagyon hívogató volt.Bementem a fürdőbe fogat mostam,megcsináltam a hajam a sminkem majd kimentem és felöltöztem.Lementem a nappaliba és ahogy számítottam rá senki nem volt otthon.A szüleim kora reggeltől késő estig dolgoztak így a elég sokat egyedül voltam otthon.Beszálltam az autómba és elhajtottam a suliba.

***

Majdnem elkéstem a suliból így már rohantam is az első órámra.Az iskolában ma mindenki az új diákokról beszélt.Két testvérről volt szó az idősebbik az én osztályomba jött a másik pedig Elenáékhoz mivel ő fiatalabb volt és Elena meg én külön évfolyamba jártunk.Leültem hát a helyemre és körül néztem de még az új diák nem jött be az osztályba csak csupa ismerős arcok voltak.Mr.Reed a matektanár jött be az ajtón és mögötte az új diák.Ahogy belépett az ajtón szerintem az összes lánynak elállt a lélegzete még nekem is.Fekete haja nem volt hosszú de nem is volt rövid nagyon jól állt neki és a kék szemei még jobban rakták össze a fiút egy csodás herceggé.Mivel mellettem volt csak hely szerencsére mellém ült.Szívdöglesztő mosolyt küldött felém amitől leolvadt a bugyim.Minden lány egész órán az új srácot bámulta.Egész órán nem szóltunk egymáshoz csak írtuk amit a tanárt mondott,írt.Végre kicsöngettek és mindketten felálltunk a székből és elkezdtünk kifelé sétálni.
-Bocs,hogy nem mutatkoztam be de nem akartam rögtön az első nap rossz pontot szerezni.Damon Salvatore vagyok.-mondta még szívdöglesztőbb hangon.
-Oh semmi baj tökre megértem.Michelle Hale vagyok de mindenki csak Chewy-nek hív.-mutatkoztam be én is.
-Örülök,hogy találkoztunk.
-Igen én is.Tudod mi lesz a következő óra?
-Éppenséggel nem.
-Gyere utánam mivel egy osztályban vagyunk így nem lesz nehéz eligazodni.A következő óra történelem lesz.
-Köszönöm.
Csendben sétáltunk tovább a folyosón a teremig.Megálltunk a terem előtt és én neki dőltem a falnak.
-Hallottam,hogy van egy öcséd.-kezdtem bele a beszélgetésbe.
-Igen a szüleink meg haltak most a nagybácsinkkal élünk.És neked van testvéred?
-Nem nincs.A szüleim általában kora reggeltől késő estig dolgoznak így egyedül vagyok.Hozzá lehet szokni.Részvétem a szüleitek miatt.Mikor haltak meg?
-Még kis korunkban.Már nagyon régen.

***
A nap gyorsan elment Damon mellet.Nagyon sokat mesélt magáról és a testvéréről és,hogy folyton utazgatnak.Damon kikísért a parkolóba az autómhoz.
-Te nem kocsival vagy?-kérdeztem.
-Nem általában gyalog járok.
-Hát ha szeretnéd haza tudlak vinni-ajánlottam fel neki.
-Ha nem gond.
-Nem dehogy hol laksz?
-A régi Salvatore vendégház.
-Rendben.-mondtam és beszálltunk a kocsiba.Elindítottam a motort és az utat végig beszélgettük újra.
-A szüleid mért dolgoznak ennyit?-nézett rám a gyönyörű kék szemeivel.
-Hát tudod nem nagyon jó a viszonyunk.Inkább hulla fáradtan érnek haza 11 kor és hajnali 5-kor újra munkába mennek mit sem velem legyenek.
-Sajnálom.-mondta és komolyan rám nézett.
-Ne tedd.Nekem ez így jó.Sosem vették észre ha a pasim ott aludt nálam.-erre a mondatra mindketten elröhögtük magunkat és csöndben telt az út tovább.Éppen odaértünk a házhoz és leparkoltam.
-Holnap látjuk egymást-szállt ki a kocsiból.-Nem szeretnél bejönni?
-Ha nem zavarnák.
-Ugyan gyere.-kiszálltam a kocsiból és bementünk a régi vendégházba.Damon nagyon édes volt körbevezetett mindent megmutatott a házban.
-Szerintem nekem ideje mennem.-mondtam a karórámra tekintve.
-Rendben kikísérlek.-átkarolta a derekamat és elindultunk ki az ajtón.Megálltunk a kocsimnál és nekidőltem és ő velem szembe állt,hogy az arcunk között egy hüvelykujjnyi távolság sem volt.
-Látjuk akkor egymás holnap?-kérdezte
-Még szép.-lassan elkezdett közeledni az ajkaim felé és egy hosszú forró csókot lehelt az ajkaimra.