Nikki Reed és Ian Somerhalder együtt?

Ma(2010.10.18) olvastam twitteren a hírt miszerint Nikki Reed(aki a történetemben Michelle) és Ian Somerhalder(Damon Salvatore) együtt vannak.A hír onnan ered,hogy Nikkiről és Ianról készült pár kép a Scream Awards-on.A képeken normálisan pózolnak és állnak egymás mellet de valamelyik idióta elkezdte a pletykát miszerint járnak.Én hatalmas Nikki és Ian fan vagyok és imádnám ha együtt lennének de igazából fogalmam sincs mit gondoljak.Ezt rátok bírom,hogy gondoljátok mindenesetre képek:
Nikki És Ian képek itt!

4.fejezet

(Chewy szemsz.)
-Mért akarnád azt,hogy átváltoztassalak?-nézet rám érdeklődő arccal.
-Hát mert eleve utálok itt lenni ebben a házban!Egyedül vagyok és azért is szeretném mert akkor nem okoznék neked kísértést!
-Ezt,hogy érted?
-Ugyan Damon!Tudom,hogy ott van a kísértés minden pillanatban,hogy feltépd az ereim és kiszívd a vérem.Én csak segíteni akarok neked!
-Oké rendben.De előre szólok,hogy nem lesz kellemes.
-Nem érdekel.-mondtam majd megharapta a kezét és halottam ahogy reccsen a bőre.A csuklóját oda tartotta a kezemhez és én kortyolni kezdtem az undorító ízű vérét.Majd elhúzta a kezét és a seb lassan elkezdet begyógyulni.
-És most pedig meg kell,hogy öljelek.-mondta.Majd oda lépett hozzám és eltörte a nyakam.

***

Ijedten ébredtem fel a halálból?Damon karjai közt feküdtem az ágyon.Felnéztem rá.Az arca nyugodt volt mégis aggódó.
-Most pedig keresünk egy embert akiből ihatsz.Vagyis éjszaka keresünk.-mondta és közben kinézet az ablakon.
-Hol fogok lakni?Ide semmi kedvem vissza jönni.
-Hát nálunk.
-OKé.Kéne egy levelet írni a szüleimnek.-mondtam és felkeltem az ágyról,elindultam az író asztalom felé.Fogtam egy tollat és egy papírt majd írni kezdtem.
Anya és apa!
Úgy döntöttem,hogy elköltözöm a barátomhoz.Így nekem is könnyebb lesz ha nem leszek itthon.Kérlek ne keress!Mindenkinek így lesz a legjobb.
Szeretlek titeket!
Michelle
Kimentem a szobámból át a szüleim háló szobájába és a levelet letettem az ágyra.Vissza mentem a szobámba és Damon még mindig ott feküdt az ágyon.
-El kéne kezdeni a ruháidat pakolni.Meg amit hozni akarsz.-bólintottam és nekiálltunk a pakolásnak.

***

Mikor összepakoltuk az összes ruhám akkor beraktuk a kocsim csomagtartójába és a hátsó ülésre.Beszálltam a vezető ülésre de Damon megállított.
-Ugye nem gondolod,hogy az átváltozás közepette engedlek vezetni?
-OKé oké!-majd átültem az anyós ülésre.Damon őrülten elkezdet hajtani.Mikor megérkeztünk a Salvatore házba rám parancsolt,hogy maradjak a kocsiban.Felvitte a cuccaimat az egyik szobába.Abban volt nagy szerencsénk,hogy őszi szünet volt.Nagyon gyorsan eltelt ez a pár hónap.És milyen szép is volt.

***

Végre este volt és elkezdődhetett az éjszakai vadászat.Kimentünk a parkba ahol megláttunk pár tinit akik éppen drogoztak.6-an voltak.
-3 a tied 3 az enyém-mondta Damon és elindultunk a tinik felé.Mikor odaértünk akkor én szólaltam meg először.
-Helló skacok!Csatlakozhatunk?-kérdeztem őket és végig néztem a csoporton.Mind drogos barmok voltak .Ránéztem Damonra és ő bólintott.Oda sétáltam az egyik sráchoz és elkezdtem tekergetni a pólóját.
-Hé nincs kedvetek eljönni hozzánk?
-És mit csinálnánk ott szivi?-kérdezte az egyik srác.
-Van pár ötletem.-és akkor mind a nyolcan elindulunk egy sötét sikátor felé.A hülye barmok nem is sejtették kikkel állnak szemben.Mikor beértünk a sikátorba az egyik srác a falhoz szorított.Damon a srác mögé lépett és a nyakába vájta a fogait.Elhúzta a fejét és neki esett a többinek.Én odahajoltam a srác nyakához és olyan gyorsan kezdtem el inni a vérét ahogy csak bírtam.Ekkor egy hatalmas fájdalom hatolt végig a szájamon,hogy nem bírtam tovább ás felordítottam.Ekkor kaptam észhez,hogy kijöttek a fogaim.Nem tétováztam tovább hanem egyszerűen tovább ittam a srác vérét.Mikor végeztem vele lelöktem a földre és neki ugrottam a másodiknak.Damon már végzett a többi hárommal.Most már én is befejeztem és neki estem az utolsónak.Azt hiszem sikerült az összeset úgy széttépni,hogy azt higgyék,hogy állatok tették.Ránéztem Damonra aki a falnak támaszkodva állt.Elkezdtem félve sétálni hozzá.Nem tudtam hogyan fog reagálni rám.Ekkor ő is elindult majd szorosan átölelt.Viszonoztam az ölelését és letörölte a számról a vért.
-Most már teljes az átváltozás.-lehajolt és megcsókolt de olyan szenvedélyesen mint még soha.

३.fejezet

(Chewy szemsz.)
Reggel arra ébredtem,hogy a fejem kettéesik.
-Oh a picsába-felültem az ágyban és körülnéztem.Damon szobájában voltam de ő sehol.Így hát felöltöztem és lementem az előcsarnokba vagy nem tudom nappali mindenesetre nagy volt.Mikor leértem csak egy szót tudtam kinyögni:
-Katharine-Damon a földön feküdt és Katharine rajta hempergett mint egy bagzó macska.Agyba főbe csókolgatta és mikor Damon észre vett engem akkor lelökte magáról Katharine-t és csodálkozva nézett rám.Könnyes szemekkel rohantam ki az ajtón és beültem a kocsiba.
(Katharine szemszöge)
Az embercsaj kirohant az ajtón de Damon egy tapotatt sem mozdult el.Rám nézet a fájdalmas tekintetével és nekem ugrott.A falnak szorított.
-Most jobb?-kérdeztem.
-Minden a te hibád.
-Nehogy te is elkövesd azt a hibát amit az öcséd Damon.
-Nem érdekelsz.Egy manipulatív,önző ribanc vagy!
(Chewy szemsz.)
Mikor hazaértem felrohantam a szobámba.Becsaptam az ajtót és Damon állt velem szemben.A könnyek csak úgy folytak végig az arcomon mint a patak.
-Mi a fenét csinálsz itt?-kérdeztem miközben letöröltem egy újabb könnyt.
-Meg akarom magyarázni.
-Nincs mit megmagyarázni.Láttam amit láttam.Itt nincs mit megbeszélni.-mondtam és elindultam az ajtó felé de megragadta a kezem és olyan erősen szorította,hogy mozdulni sem tudtam.
-Engedj el.Ez fáj-ordítottam.Olyan erővel zokogtam,hogy magam sem ismertem magamra.
-Michelle nézd.Katharine szadista.Mindenkinek csak rosszat akar.El akar minket választani.De azt hittem,hogy a szerelmünk olyan erős,hogy ez képtelenség.Szeretlek és ez itt most a te döntésed.Megbocsájtasz vagy örökre elmegyek.-Ekkor még jobban zokogni kezdtem és a földre zuhantam vagyis inkább Damon karjaiba mert szerencsére elkapott.Leültem a földre magammal húzva őt is.Az ölében ültem még mindig potyogtak a könnyeim.A mellkasára hajtottam a fejem.Finom kezei nyugtatóan simogatták a hajamat.Mikor végre nem zokogtam csak azt suttogtah,hogy"Szeretlek.Mindennél jobban és nem engedem,hogy bármi is közénk álljon".Egy apró puszit nyomott a homlokomra és azt mondta,hogy ő is szeret.A nap további részét végig beszélgettük.Végre megnyíltunk egymásnak.
-Damon.Amit most mondani fogok....Nos lehet,hogy meg fogsz utálni vagy nem is tudom-mondtam miközben a kezemmel babráltam.
-Mond csak.
-Azt szeretném,hogy változtass át!