३.fejezet

(Chewy szemsz.)
Reggel arra ébredtem,hogy a fejem kettéesik.
-Oh a picsába-felültem az ágyban és körülnéztem.Damon szobájában voltam de ő sehol.Így hát felöltöztem és lementem az előcsarnokba vagy nem tudom nappali mindenesetre nagy volt.Mikor leértem csak egy szót tudtam kinyögni:
-Katharine-Damon a földön feküdt és Katharine rajta hempergett mint egy bagzó macska.Agyba főbe csókolgatta és mikor Damon észre vett engem akkor lelökte magáról Katharine-t és csodálkozva nézett rám.Könnyes szemekkel rohantam ki az ajtón és beültem a kocsiba.
(Katharine szemszöge)
Az embercsaj kirohant az ajtón de Damon egy tapotatt sem mozdult el.Rám nézet a fájdalmas tekintetével és nekem ugrott.A falnak szorított.
-Most jobb?-kérdeztem.
-Minden a te hibád.
-Nehogy te is elkövesd azt a hibát amit az öcséd Damon.
-Nem érdekelsz.Egy manipulatív,önző ribanc vagy!
(Chewy szemsz.)
Mikor hazaértem felrohantam a szobámba.Becsaptam az ajtót és Damon állt velem szemben.A könnyek csak úgy folytak végig az arcomon mint a patak.
-Mi a fenét csinálsz itt?-kérdeztem miközben letöröltem egy újabb könnyt.
-Meg akarom magyarázni.
-Nincs mit megmagyarázni.Láttam amit láttam.Itt nincs mit megbeszélni.-mondtam és elindultam az ajtó felé de megragadta a kezem és olyan erősen szorította,hogy mozdulni sem tudtam.
-Engedj el.Ez fáj-ordítottam.Olyan erővel zokogtam,hogy magam sem ismertem magamra.
-Michelle nézd.Katharine szadista.Mindenkinek csak rosszat akar.El akar minket választani.De azt hittem,hogy a szerelmünk olyan erős,hogy ez képtelenség.Szeretlek és ez itt most a te döntésed.Megbocsájtasz vagy örökre elmegyek.-Ekkor még jobban zokogni kezdtem és a földre zuhantam vagyis inkább Damon karjaiba mert szerencsére elkapott.Leültem a földre magammal húzva őt is.Az ölében ültem még mindig potyogtak a könnyeim.A mellkasára hajtottam a fejem.Finom kezei nyugtatóan simogatták a hajamat.Mikor végre nem zokogtam csak azt suttogtah,hogy"Szeretlek.Mindennél jobban és nem engedem,hogy bármi is közénk álljon".Egy apró puszit nyomott a homlokomra és azt mondta,hogy ő is szeret.A nap további részét végig beszélgettük.Végre megnyíltunk egymásnak.
-Damon.Amit most mondani fogok....Nos lehet,hogy meg fogsz utálni vagy nem is tudom-mondtam miközben a kezemmel babráltam.
-Mond csak.
-Azt szeretném,hogy változtass át!