6.fejezet

Mikor kiléptem a szobából hirtelen megtorpantam.Nagy levegőt vettem majd elindultam le ahol Damon talán tartózkodott.És szerencsém lett vagy szerencsétlenségem lent volt a nappaliban.Mikor meglátott az arcán nem láttam semmi érzelmet.Megijedtem.
-Beszélhetünk?-kérdeztem suttogva.Csak bólintott és megütögette a kanapét.Elindultam,hogy leüljek mellé.-Nézd sajnálom ami történt.De amióta átváltoztattál kicsit sem törődsz velem.És tegnap hova mentetek el?
-Sajnálom ahogy viselkedtem veled.De megbocsájtok.Szerintem az lesz a legjobb ha Trevor-t választod.És hogy mért mentem el?Azért.-mondta majd előhúzott a zsebéből egy nyakláncot amint egy H alakú medál lógott benne sötétkék kövek.-Ezzel tudsz járni a napon.
-Köszönöm ez gyönyörű.-mondtam majd berakta a nyakláncot a nyakamba.
-Azért döntöttünk a H betű mellet mert a vezetékneved praktikusabbnak tűnt mint a neved.
-tetszik köszönöm.Komolyan gondoltad,hogy Trevor-t válasszam?
-Igen.De attól még lakhatsz itt.Mindig is szerettem volna egy kishúgot.-ölelt át.
-OKé.Át kell öltöznöm és akkor átviszem a cuccaimat Trevor szobájába.-felálltam a kanapéról és elindultam fel a régi szobánkba.Felkaptam a legegyszerűbb ruhám ami a kezembe került és persze fehérneműm.Vissza mentem a Trevor-al közös szobánkba.
-Neked van valami ékszered amivel tudsz a napon járni?-kérdeztem amikor beléptem a szobába.Még mindig az ágyban feküdt gyanítom meztelenül.Aztán rámutatott a bal középső ujján lévő gyűrűre.A számmal csak formáltam egy "O" betűt mire elmosolyodott.
-Sosem akarsz felkelni?-bújtam mellé.Egy puszit nyomott a homlokomra és én felnéztem rá.
-Mért akarnák?
-Miattam?-néztem rá kiskutyapofival.
-Rendben.Megtennéd nekem,hogy idehozod a bőröndöm?
-Persze-felugrottam az ágyról és elkezdtem a bőröndöt az ágy felé hurcolni.Míg Trevor felöltözött én addig szépen bevetettem az ágyat.Mikor végeztem leültem törökülésben a közepére.
-És mit csináljunk ma?-jött ki a fürdőből Trevor.
-Olyan régen voltam emberek közt.Menjünk a Grill-be!

***

Egész estig időztünk a grill-ben.Olyan jó volt a barátaimmal találkozni.Elenával,Caroline-al,Tyler-el,Bonnie-val és még sorolhatnám kikkel.Olyan jó volt élvezni a napsütést már 3 hete voltam az árnyékok fogva de ez most megsemmisült.Trevor és Stefan aggódtak,hogy nem lesz elég önuralmam de Damon és Rosalie bíztak bennem.Mikor beértünk a szobába elfeküdtem az ágyon.Hosszú percekig csak néztük egymást Trevorral.Olyan hírtelen ültem fel,hogyha ember lettem volna biztos megszédültem volna.Ma éjszaka telihold van.Mindig is imádtam a teliholdat.Mindig elvarázsolt.
-Mi lenne ha kimennénk az erdőbe ma éjszaka?-kérdeztem Trevort.Kérdően felvonta a szemöldökét.-Telihold van.Mindig is szerettem volna a telihold éjszakáján kimenni az erdőbe.
-Rendben.

***

Gyönyörű volt a mai éjszaka.Csak bámultam a a teliholdat.
-Hát nem gyönyörű?-kérdeztem Trevor-t.
-De az.De nem csak a hold.-mondta majd finoman megfogta az arcomat.Elmélyedtünk egymás szemében.Egyszer csak morgásra lettünk figyelmesek.
-Mi volt ez?-néztem rá aggodalmas arccal.Aztán megláttam.Egy farkas közelített felénk morogva és vicsorítva.Lassan elkezdtünk hátrálni.
-Michelle figyelj rám!Fuss ahogy csak tudsz!Megértettél!Vissza a panzióba.
-Mért?
-Most!-ordította és elkezdtünk futni mint az állat.Hallottam,hogy a farkas utánunk ered.Futottam ahogy csak bírtam.Nem kellet volna ilyen messzire elmenni a panziótól.Éreztem ahogy az erő elhagy.
-Nem bírom tovább-ordítottam Trevornak.
-Bírnod kell vagy meghalsz!-még gyorsabban kezdtem el futni az életemért.Aztán megpillantottam a panziót.Halk sóhaj hagyta el a számat.Aztán a mögöttünk lévő léptek halkultak.Elkezdtem lassítani mikor éreztem hogy valami hátulról leterít és rám ugrik.A farkas feje az enyémtől 1 ujjnyira volt és még mindig vicsorított.Megfagytam.Nem tudtam menekülni.Ekkor a farkas eltűnt rólam és Trevor arca volt az enyémmel szemben.Éreztem,hogy felemel és elkezd velem futni.Hirtelen meleg öntött el.Mikor felészleltem akkor már a kanapén feküdtem a nappaliban.Felemeltem a fejem,hogy végignézzek magamon.A ruhám cafatokban lógott rajtam és tele voltam sebekkel.
-Jól vagy?-kérdezte Trevor.Felültem és az arca rögtön ott volt az enyémnél-feküdj vissza.
-Mi történt?
-Telihold van.Nem számítottunk rá,hogy vérfarkasok lesznek az erdőben.
-Mért kellet elfutni?Mért nem öltük meg?
-Mert a harapása halálos.Szerencséd volt,hogy nem harapott meg.-mondta majd finoman megcsókolt.

5.fejezet

Damon ágyán feküdtem a hátamon s közben a plafont bámultam.Vajon mit fogok csinálni az elkövetkező 100 évben?Bár biztos több lesz de akkor is?Éppen Damon lépett be a szobába a kezében egy pohár vér volt.Éreztem ahogy az arcom megváltozik a vér hatására.Felültem az ágyon és Damon a kezembe adta a poharat.
-Köszi.-mondtam neki majd leült mellém az ágyra.
-Figyelj el kell mennünk egy órára Stefannal de amint tudunk jövünk.-felállt az ágyról és kisétált.Meg sem várta a válaszom vagy hogy szóhoz jussak.Hagytam a fenébe had menjenek kit érdekel.Amióta vámpír lettem alig szól hozzám.Nem értem.Csak ültem az ágyon és kortyoltam a vért.Hallottam,hogy a földszinten kinyílik az ajtó majd belép valaki.Ez gyors volt gondoltam.Felkeltem az ágyról és vámpír gyorsasággal lementem a nappaliba.Nem Damon volt,sem Stefan.Sosem láttam még ez előtt a nőt.Gyönyörű aranyszőke haja a háta közepéig ért,bőre mint a porcelán olyan fehér volt,a szeme pedig mint a folyékony topáz,mint az arany.Mikor jobban megnéztem az arcát a lélegzetem is elállt.Ugyan olyan volt az arcom,mint az övé.Láttam ahogy ő is végignéz rajtam,de az ő arcán nem láttam megdöbbenést.
-Ki vagy te?-kérdeztem.Kétség kívül ő volt a leggyönyörűbb nő akit valaha láttam.
-Rosalie.-felelte csilingelő hangon.A hangja olyan lágy volt,mintha a folyékony karamella.
-Mért nézel ki úgy mint én?-Rosalie halkan felnevetett.Mintha 1000 csenő szólalt volna meg egyszerre.
-Rossz kérdéseket teszel fel.
-Mért nézel ki úgy mint én?
-Oké.Ha ennyire akarod tudni.Mert a lányom vagy.
-Mi?
-Legalább is valamilyen szinten a rokonom vagy.Tudod 1933-ban lettem vámpír.Nem a te fajodból hanem én egy másik csoporthoz tartozom.De mi előtt vámpír lettem megszülettél te.
-És ezt csak így mondod?-meredtem rá.
-Mért,hogy kéne?-nem válaszoltam.Csak meredtem egy percig Rose-ra.Láttam,hogy az ajtó újból kinyílik és egy srác lép be rajta.Haja nem nevezhető sem rövidnek sem hosszú-nak hasonlított Damon hajára csak barna volt.Szeme szürkéskék és gyönyörűen csillogott.Kellet egy perc,hogy észbe kapjak,hogy tátva van a szám.Gyorsan becsuktam és visszanéztem az állítólagos ősömre.Leült a kanapéra és én mellé ültem.
-mért?-néztem rá és éreztem,hogy a szemeim megtelnek könnyel.Értetlenül nézett rám.-Mért hagytad el?
-Mert a szüleim nem engedték,hogy megtartsam.Házasságon kívüli gyerek volt.
-Akkor ha tudtad,hogy nem tartod meg.Akkor mért feküdtél le azzal a férfival?
-Szerinted direkt tettem?-csattant fel Rosalie.Felállt a kanapéról és fel alá kezdett sétálgatni.-Megerőszakoltak.Nem én akartalak.Mármint persze.Mindig is erre vágytam egy kisbabára.De nem egy ilyen mocsoktól.-köpte a szavakat.
-Mi történt?
-Miután megerőszakolt azután megütött és megfenyegetett,hogy megöl ha bárkinek is elárulom.Tettetnem kellet,hogy szeretem.Aztán miután megszülettett.-mosolyodott el-de nem tarthattam meg.Aztán változtam vámpírrá.Most már érted?
-Igen értem.-csak bámultam a földet.Éreztem,hogy két szempár az arcomat fürkészi.Hallottam egy halk torok köszörülést és felnéztem.A srác még mindig az ajtó előtt állt.-Gyere nyugodtan be és ülj le.
-Köszönöm.Még be sem mutatkoztunk egymásnak.Trevor vagyok.-nyújtott kezet.
-Szia Michelle de mindenki csak Chewy-nek hív.-ráztam meg vele a kezem.Egy szexi szívdöglesztő mosolyt küldött felém és egy pillanatra elállt a lélegzetem.
-Van hol laknotok?-néztem Rosalie-ra.
-Nem.A kocsiban vannak a cuccaink.
-Hát itt maradhattok felőlem.Persze ha csak akartok.Van jó pár szoba hisz ez egy panzió volt.
-Ez igazán rendes tőled.Köszönjük.
-Segítek behozni a csomagokat.-Elindultunk ki az ajtón.Trevor egész végig engem nézett.Mikor ránéztem zavartan elkapta a tekintetét.
-Kérdezhetek valamit?-néztem rá mosolyogva.
-Persze.Ki vele.
-Te is az én fajtámbeli vagy?
-Igen már 500 éve!-elkerekedett szemekkel néztem Trevor-ra mire ő elnevette magát az arcom láttán.Szerencsére időben észbe kaptam mire orra estem volna valamiben.
-És ti...-nem fejeztem be a mondatot de az ujjam Rose és Trevor közt ingázott.
-Hogy mi együtt vagyunk-e?-nézet rám érdeklődő tekintettel.Bólintottam mire Rosalie csilingelő nevetésére összerezzentem.
-Nem nem vagyunk.

***

Megmutattam Trevor-nak és Rose-nak a szobájukat.Trevor szobája pont a Damonnal közös szobánk mellet volt.Mikor végeztünk én bementem a szobánkba és lefeküdtem az ágyra.Trevor annyira helyes!De nem gondolhattam erre.Kihasználva vámpír halásom tudom,hogy illetlen dolog de kihallgattam a beszélgetésüket.
-Én pár nap múlva szerintem elmegyek de ha te maradni akarsz akkor maradj.-mondta Rosalie.
-Szerintem én maradok.-válaszolta Trevor.
-Chewy miatt?Tudom,hogy tetszik neked.
-Igen helyes lány.És szimpatikus is.
-Hát akkor kattanj rá.
-Tudod,hogy én nem vagyok olyan.
-Félsz.
-nem nem félek.
-Beszéljek vele?
-Nem.Nem akarom.Majd ha alakulnak a dolgok akkor alakulnak ha nem nem.
-Rendden.De azért most megyek és beszélek vele.Nem rólad.-állt fel Rose a kanapéról.Pár másodperccel később belépett a szobánkba.
-Beszélhetünk?
-Persze.Gyere csüccs le mellém.-ütögettem meg az ágyat.Leült mellém az ágyra és a kezeit összekulcsolta.
-Sajnálom,hogy csak így rád törtem.-mondta bűnbánó szemekkel.
-Ugyan semmi baj.Sajnálom ami veled történt.És ahogy viselkedtem.-újból felkacagott a gyönyörű csilingelő nevetésén.
-Ugyan még új vagy.-mondta mosolyogva.Közelebb hajolt hozzám és bele suttogott a fülembe-tudom,hogy hallgatóztál az előbb.
-Honnan?-kérdeztem.Megvonta a vállát.
-Na én elmegyek a szobámba.Jó éjt.-mondta majd kisétált a szobából
-neked is-mondtam de tudtam,hogy meghallja.Feltápászkodtam az ágyról és lesétáltam a nappaliba.Trevor még mindig a kanapén ült és a szemei a távolba meredtek.Oda mentem a kanapéhoz és leültem.Kíváncsian fürkésztem az arcát.
-nem vagy szomjas?-kérdeztem elhaló hangon.
-de egy kicsit.
-akkor gyere utánam.-álltam fel a kanapéról és elindultam a pince felé ahol Damon tartotta a készletét.Mikor a hűtőhöz értem kivettem két csomag vért.Az egyiket a kezébe nyomtam és intettem a fejemmel,hogy kövessen.Mikor felértünk a konyhába elővettem két poharat.Az egyiket odatoltam neki a másikba én töltöttem egy kicsit.Visszasétáltunk a nappaliba és újból leültünk a kanapéra.A telefonom rezgésére lettem figyelmes.Előkotortam a zsebemből a telefonom.Damon volt az.
-Sajnálom de ezt fel kell vennem-mondtam Trevor-nak.Felvettem.
-Szia mond.-szóltam bele.
-Szia.Egy kicsit eltolódik az ügy.3 óra múlva otthon leszek.Nyugodtan feküdj le.Szeretlek szia.
-szia-tettem le a telefont.
-Baj van?-nézett rám Trevor.Megráztam a fejem.
-Beszélgessünk.
-OKé.Mit akarsz tudni?
-Mindig is egyedül éltél?
-Igen.Még nem találtam meg az igazit.És te?
-hát Damon nem nagyon töri magát.Amióta átváltoztatott sosincs mellettem.
-Sajnálom.Pedig most kellene neked segíteni.Életed legnehezebb időszakán mész át.Vagyis az átváltozás legnehezebb időszakán.Ilyenkor instabil vagy.
-Igazad van.-mondtam.Pár percig csöndben ültünk egymás mellett.-Tudod kedvellek.
-Huhh most zavarba hoztál.
-Sajnálom.Nem akartam.-mondtam és közelebb ültem hozzá.Tekintetem az ajkára csúszott.Úgy megcsókoltam volna.Rám nézet mikor észre vette,hogy bámulom.Lassan elkezdett hajolni az arcom felé,én is viszonoztam ezt és ajkunk forró csókban forrt össze.Kikapta a poharat a kezemből és anélkül letette az asztalra,hogy a csókunk megszakadt volna.Mivel nem volt szükségünk levegőre hosszú percekig csak csókolóztunk.Mikor ajkaink elváltak mindketten ziháltunk.
-nem megyünk fel a szobámba?-nézett rám és azonnal tudtam,hogy mire céloz.
-menjünk.

***

Mikor becsukta az ajtót vadabbul estünk egymásnak mint az előbb.Ajkai vadul követelték az enyémet.Nekinyomott a falnak majd az ágyra huppantunk.Én voltam alul.Letépte rólam a felsőmet és finom csókokkal behintette a felsőtestemet.Követtem a példáját és letéptem a pólóját.Mikor a mellkasára pillantottam láttam 3 mély vágás sebhelyét.A kezem akaratlanul de megindult a sebek felé.Mikor megérintettem halk szisszenés hagyta el a számat.Meglepődtem,hogy én szisszentem fel.Végül minden ruha lekerült rólunk és átadtuk magunk a vágyainknak.

***

Mikor reggel felébredtem észre vettem,hogy nem a mi szobánkban vagyunk.Megfordultam és Trevor feküdt velem szembe.
-Jó reggelt.-mondtam neki halkan.
-Neked is.-mondta majd közelebb húzott magához.Percekig csak bámultuk egymást mikor eszembe jutott....
-Damon!-ugrottam fel az ágyból.-beszélnem kell vele!Majd jövök.-pattantam fel és magam köré tekertem az egyik takarót majd megindultam életem talán legkínosabb beszélgetésére.